2013. december 31., kedd

Jókívánságok


Jókívánságok


Boldog Új Évet Kívánok Rockerek! |m| Jövőre is zúz a Rock 'N' Roll!

2013. december 23., hétfő

Boldog Karácsonyt!


Karácsony


Mindenkinek nagyon Boldog, és Békés Karácsonyt kívánok!

2013. december 19., csütörtök

Tizenegyedik hang


Tizenegyedik hang

Szevasztok! \m/

Köszönöm az érdeklődést, amit a történet iránt mutattok. Sokat jelent nekem. Olvashattok majd extra vagány részleteket, egy ütős fellépést, ami kirobbantja a ház falát, megsüketíti az embereket, na és ez nem marad visszhang nélkül. Addig is, többet megtudhattok a szereplőkről.
Jó olvasást!
Rock 'N' Roll! |m|

*****


Ezek a vademberek - mi mások -, látták, mennyire szeretem és tudom a dalaikat. Közös megegyezéssel, ami csupán egy másodperces farkasszemnézésből torkollott tettlegességig, Ash felhúzott a padlóról, hogy énekeljek vele. Nem féltem, hiszen mindannyian nagyon odavoltunk a másikért, meg vissza, zeneileg, emberileg egyaránt, megvolt az összhang, stb.
- Ismered a *Rolling Stones-ot? - kérdezte halkan Ash.
- Te hülye vagy, hogyne ismerném?
Elmosolyodott.
- Oké. Ismered a *Jumpin' Jack Flasht?
- Ismerem.
- Van egy feldolgozásunk. Van kedved azt énekelni?
- Na ne ezen függjön, nyomjad!

2013. december 18., szerda

Figyelem!

Csáó minden kicsi, és nagy rockernek!

Születésnapi kvízt, játékot indítok a facebookos oldalon! Gyertek, nézzetek be, lájkoljatok ITT!

Rock 'N' Roll! \m/

2013. december 12., csütörtök

Tizedik hang


Tizedik hang

Üdv mindenkinek! \m/

Szereti valaki közületek a lágyabb zenéket is? Én például igen, de az sem baj, ha a kettő keveredik a rockkal. A balladák, amiket a régmúlt zenészeinek műve jelent, nagy hatással voltak, vannak rám mai napig. Ma már nem találunk szinte semmi ilyesmit, vagy ehhez foghatót, ezért is ragadhattam le a régi zenéknél. Ez sosem baj, mert nem attól függ, milyen jó egy zene, hogy hány éves, hanem hogy mit jelent neked, tartja a mondás.
Tehát ebben a részben a zongora kerül középpontban.
Rock 'N' Roll! |m|

*****


A mennyei hangszer, és az abból előtörő dallamfolyam belengte az egész termet. Hipnotikus állapotba lépve a testem irányítására mozogtam. A zongora sokat jelentett nekem, kicsi korom óta. Nem tanultam sok komolyabb művet, mint ezek szerint Ash. Az apámtól, vagy magamtól egy kedvenc számot zsebeltem be az úgynevezett agyamban íródó "zongoralistámra".
Ujjaim göcsörtösen szorultak a fehér, fekete billentyűkre, váltogatva őket, magam is meglepődtem, milyen lazán megy nekem ez a zongoraszám. Ahhoz képest, mikor elkezdtem, különállóan pötyögtem. Nem igazán volt felismerhető, vagy műnek nevezhető.

2013. december 5., csütörtök

Kilencedik hang


Kilencedik hang

Csáó mindenkinek! \m/

Most aztán nagyon elkapott az öt perc átka. Csak jönnek és jönnek a szavak a fejemben, alig győzöm begépelni őket. Már a kilencedik fejezetet tudhatjuk itt, és remélem, sokan jeleztek nekem vissza, mi a véleményetek a mostani részről, és ki is a kedvenc szereplőtök!?
Várom a komikat!

Rock 'N' Roll! |m|

*****


Cash lelkesen megette az egész szendvicset. Láthatóan éhes volt, hiszen együtt voltunk tegnap estétől idáig... és egyszer sem láttam enni. Jobban megnézve, vékony, girhes alkatű, a bandájának többi tagjával együtt.
- A főnököd bent van? - pillantottam körbe.
- Bent.
- Jó fej, mi?
- Jó fej? Túlzás - helyezkedett el megint lábával megtámaszkodva a pulton.
- Hogyhogy? Leo nagyon jó srác. Az előző eladó is az volt, Charlie. Bár veled jobban elbeszélgetek - vallottam be, megnevettetve ezzel.
- Leo szigorú. Szerintem zabos a kölyök miatt, aki elment tanulni. Nem tett jót az üzletének, vagy mi a szar.
- Charlie tisztességes. Álmai vannak arról, hogy híres, milliárdos, tanult ember lesz. Lelépett innen, és ki tudja, nem-e ettől lesz sikeres!?

2013. november 28., csütörtök

Nyolcadik hang


Nyolcadik hang

Hey Olvasók! \m/
A fejezet megírása közben a Guns N' Roses - November Rain-je szól, továbbá még Aerosmith, Beatles. Felpörögtem az biztos. Szóval, most olyan részt próbálok összezongorázni nektek, mint amilyet élvezet lesz olvasni. Remélem, meghozza a kedveteket gépelni, főleg kommentet a részemre, és pipálgatni.
Rock 'N' Roll! |m|

*****

A koponyámba férkőző fejfájással keltem. A tegnap esti "kirúgok a hámból" buli túl jól sikerült, az utópartiról nem is beszélve.
Atya ég! - gondoltam. - Gyengén is fogalmaztam.
A félhomályban feltornáztam magam a padlóról.
Ezért fáj mindenem - köröztem a vállammal
Álmosan szétnéztem az alvó testek között, amik többen voltak, mint négy. Eszembe jutott, hogy a többiek itt maradtak, és elaludtak velünk együtt. A kanapén Lorrie feküdt, lelógó fejjel, abnormális pozícióban, elkenődött sminkkel a képén, egy madárfészekkel a feje tetején, ami lefelé lógott a padlóra, összegabalyodva a horkantgató Emmett csizmájával. Jobban fókuszálva megláttam Matt kabátját a srác fején, amitől a horkantások életre keltek.
Megdörzsöltem a szemem, majd nagyot nyújtóztam a tegnapi ruhámban. Folyamatosan a muzsika dörömbölt a fülemben, amit tegnap együtt játszottunk.

2013. november 18., hétfő

Hetedik hang


Hetedik hang

Szevasztok! \m/


Hosszú szünet után, amiről nem éri meg hosszadalmasan ecsetelgetni, ezért csak annyit mondok, iskola, és magánélet. Elég erről ennyit mondanom. De végre összedobtam az új hangot, amiben jobban megismerhetitek az Evencrew-sokat.
Jó olvasást!
Rock 'N' Roll! |m|

*****


Amint összetoltuk az asztalokat, mintha egy fal omlott volna le a két banda között. Beszélgetni kezdtünk, faggatóztunk, és mellette kellemesen fogyasztottuk az italainkat, nikotinbombával mérgezve magunkat egyik cigis doboz fogyott a másik után. Feltűnt, hogy alig maradt már cigije a csapatuknak, és látszott, hogy nincs pénzük újat venni, ellenben nekünk, akik most kaptunk pénzt.
Barátságosan átnyújtottam a Garry-től vett dobozokat, amiket hálásan, nagy mosollyal elfogadtak. Kezdtem rájönni, milyen kis ribanc voltam, amiért nem ismertem meg őket közelebbről, hanem a versengés okozta feszültséggel elítéltem a srácokat. Az egyikük, Oliver, a dobos fazon oltári vicceket mesélt, és az egész társaság fetrengett a röhögéstől.

2013. október 28., hétfő

Hatodik hang


Hatodik hang

Sziasztok Olvasók! \m/

Bocsássatok meg, tudom, hogy későn hoztam az új részt. Nem akarok szabadkozni, semmi ilyet, egyszerűen nem volt se időm, se energiám megírni. De itt vagyok, elkészültem, és igyekszem majd frissíteni a blogot, amikor csak lehet.
Jó olvasást! Komizni, pipálni ne felejtsetek el, tudni szeretném a véleményeteket!
Rock 'N' Roll! |m|

*****


Az öltözőben ücsörögtünk, röhögcséltünk, gond nélkül fogyasztottuk a sarokban álló hűtőből a behűtött söröket. Garry-re vártunk, hogy kifizessen minket, és ki-ki a maga részét talán már ma este elkölti.
- Hé, hé! - csitított le minket Ed. - Ezt hallgassátok! Tudjátok, miért nem jó zuhanyzóban szexelni?
- Miért? - kérdezte ficánkolva Lorrie.
A fiú szájára nagy mosoly görbült.
- Mert esőben fel találsz izgulni!
Hátra vetett fejjel, hangos nevetés tört fel mindnyájunk torkából. Előre-hátra dőltem, mégsem bírtam abbahagyni a nevetést, így hát összegörnyedtem törökülésbe. Lorrie a vállamra dőlt, képtelen volt abbahagyni, és végső nevetéskiakadás veszélye fenyegette.
- Ez jó! Baszott jó. Megfontolom - kuncogott percekkel később visszafogottabban Matt.
- Honnan szeded ezt a sok hülyeséget?

2013. október 6., vasárnap

Ötödik hang


Ötödik hang

Hey mindenki! \m/

Jól látjátok, itt az új rész! Az előző fejezetnél egy kedves névtelen azt állította, jobban fogalmazva az volt a véleménye, hogy divatrocker vagyok. Nos, neki, vagy a többi értetlenkedő, kételkedőnek üzenem, hogy nem kötelező itt lenni, ha ez ennyire taszít, még ha nem is igaz ez a "koholt vád". Tudok, amit tudok, érzek, amit érzek. Pont.
Pár szó a részről. Az ötödik hang sem lesz döccenőmentes. Továbbra is megy az ellenségeskedés ( AJ szerint ). Az I-re a pontot az esti koncert teszi fel, nagy port kavarva a két banda, meg a rajongók között.
Na hát akkor jó olvasást!
Rock 'N' Roll! |m|

*****


- Viszlát, Seymour! - intettem a bolt üvegajtajánál. A főnököm egy legyintéssel elintézte a köszönést a pult mögül, annyira koncentrált a bevétel ellenőrzésére.
Vállamra kaptam a táskámat, azzal együtt indultam útnak a próbahely felé. Azt sem tudtam, hol áll a fejem, elvégre, ma este koncert, holnap albérletfizetés, és jó lenne kifizetni a bérleti díjat is a próbateremre. Elképzelni sem tudtam, hogy lehet ennyire jó időzítés Seymour részéről, hogy vasárnap behív két órára melózni.

2013. szeptember 26., csütörtök

Negyedik hang


Negyedik hang

Szeva' rockerek! \m/

Nyilván érthető okokból van kiakadva AJ... Vagy nem?:D Szombat este a legjobb arra, hogy a banda meghallgassa azt a titokzatos Evencrewt. Ez a pisztoly fordítva is elsül vasárnap. A reakciók vegyesek lesznek, remélem átmegy majd!
Jó olvasást!
Rock 'N' Roll! |m|


*****


- Ez meg mi a fasz?
- Én is ezt kérdezem.
- Ők... lépnek fel helyettünk? - hisztérikázott Len, Emmett és Matt.
- Most fejezzétek be! - csattantam fel, rápirítva valamennyiükre. - Vasárnap fellépünk mi is...
- Nocsak! Nem vagy az a belenyugvó típus - igazította bőrkabátján kedvenc kitűzőit Lorrie, hogy utána makulátlanul hajolhasson a rajz felé. - Hm. Ez király!
- Nekem is tetszik!
Együtt fixíroztuk a szemrevaló rajzot. Furdalt a kíváncsiság ezzel a bandával kapcsolatban... elképzelni sem tudtam, melyik kategóriába sorolhatnám őket, mivel nem láttam egyiküket sem. Ha olyanok, mint Rebekah "bandája", akkor tökön szúrom magam.
- Eljövünk, megnézzük őket szombaton!

2013. szeptember 19., csütörtök

Harmadik hang


Harmadik hang

Szevasztok Olvasók! \m/

Közületek sokan várhatták már az új részt, nem is beszélve inkább a két csapat találkozásáról. Hát, egyikre sem kell várni, mert itt is van az új, csak nektek! Nyomassátok a komikat/pipálásokat!
Rock 'N' Roll! |m|

**** 

A Rainbow szokásos "teltsége" most is megvolt az unalmas hétköznapokhoz híven. Bezzeg, mikor valamilyen koncertet bonyolítanak/tunk itt, tolonganak a helyekért. Barna, ízléses falak, tele itt fellépők képeivel, aláírásával, gondosan lerakott, sötét parketta, nagy és kicsi asztalok, bokszokba tömörülve, vagy csupán magukban, egy, vagy több székkel.
Örökös nikotin, és alkohol keveredett a bár légterében. Visszafogott pincérlányok rohangáltak az italokkal fel-alá, a pult mögött, hosszú, izzadt frizurával Gary, a Rainbow tulajdonosa. Vele szoktunk fellépéseket szervezni, megengedi, hogy fellépjünk nála, és ezért nagyon tisztelem. Nem lehet neki könnyű az állandó, próbálkozó, amatőr csapatokból kiszűrni azokat, akik megérdemlik az esélyt a feljebb lépésre.

2013. szeptember 10., kedd

Második hang


Második hang

Csáó rockereim! \m/
Elérkezett az újabb rész! Nagyon köszönöm az eddigi kommenteket, pipálásokat, nagyon sokat jelentenek nekem! Ti aztán csapattátok rendesen.:D
Remélem most sem lankadtok! Jó olvasást!
Rock 'N' Roll! |m|

****

A pulton ülve a dalszövegírás rejtelmeibe merültem. Seymour lelépett, és mint ilyenkor, az egyedüllét megihletett, sikerült elfoglalni magamat. A hamarosan lemerülő telefonomat nyúztam, fülhallgatómon keresztül bőgettem maximum hangerővel Dorot, akinek a hangjáért mindig is odavoltam. Az utolsó sorokat véstem a papírra, ritmusosan doboltam a lábammal, annak ellenére, hogy törökülésben ültem. Megesett, hogy elakadtam, ezalatt a tollal ráhangolódva a zenére, a füzetet ütöttem.
Telefonomon ellenőriztem az időt. A munkaidőmből alig volt már hátra, ez azt jelentette, mehettünk megint próbálni. Az Eddie által kreált sorokból egész jó kis szám állt össze tegnap, és most, hogy lejegyzeteltem a szöveget, átláttam a hibákat, finomítgattam. A címet is kiválasztottam ami a *My Happy Ending-et kapta. Fogalmam sincs, Ed-nek honnan jöttek a tegnap kinyögött sorok, mert barátnője nincs, se semmi, amire írhatta volna. De ilyen a dalszöveg írás. Nem mindig velünk megtörtént dolgok alapján írunk, hanem mások tapasztalatából, vagy bármiről!

2013. szeptember 6., péntek

Első hang


Első hang

Hé olvasók! \m/

Megérkeztem az első fejezettel!;) Kezdődnek a zenélések, és a húrok közé csapunk! Olvassátok, és csapassátok a komikat, pipálások!
Rock 'N' Roll! |m|  
*****


A jól ismert útvonalon, a jól ismert utcákon, az ismerős arcok között lófrálva, munka idő után végre, levegőhöz jutottam. Nem is tudom jobban leírni ezt az érzést, mint a "kutyaszorító" szóval. Az állás nem a legrosszabb, lehetnék éppenséggel kurva, vagy diller, esetleg pincérnő, sztriptíztáncos, de nem, én egy bolt eladónője vagyok, akitől sokszor azért vesznek valamit, hogy minden egyes kibaszott nap megbámulhassák a csöcseit.
Mehetnék, bármikor, amikor akarnék, felrúgnám az általam rendbe rakott polcokat, leborogatnám a pultról az apró mütyüröket, a pénztárgépet, beintenék Seymour-nak, végül a szám végén kámforrá válnék. Utol sem érnének, egy versenyautóval sem. Hiába van ehhez kedvem, mégsem mehetek.
Miből fedezném a kaját? A cigit? A bandát? Sokkal inkább az albérlettel, a biztos helyjel a fejem felett, azzal mi lenne? Így se futja mindig mindenre, a drog, és egy üveg pia - a Nightrain-en kívül, ami a környék legolcsóbb piája -, luxusnak számít. Örülök, hogy eddig nem haltam éhen.
Szürke felhő borította az égboltot, komor, lehangoló volt az idő. Épp nekem való. Elhaladtam a jól ismert buszmegálló mellett. Úgy döntöttem, most nem szállok fel, hanem gyalog megyek a szokásos találkozóhelyhez, ahol már biztos várnak rám a haverjaim.
Az első utam mindig oda vezet. A munka után fellélegezést, életerőt jelent nekem a velük töltött idő. A tornacipőm hűségesen lapult igyekvő lábamon. A kedvenc csukám az összes közül - az összes szó öt darabot jelent. Kerülgettem a többi járókelőt, többnyire magam elé néztem, szemellenzős lóhoz hasonlóan. Csakhogy engem nem kényszerítettek arra, hogy másfelé nézzek, direkt nem tettem. Nem érdekelt.Egy-egy zenei bolt kirakata megfogott, az új típusú Les Paul gitárokkal, kövezett mikrofonokkal, egyéb zenei kellékkel felsorakoztatott polcok miatt. A ruhaboltok mellett simán ellibbentem. Sosem érdekelt a divat. Nem öltöztem máshogy, mint ahogy szeretek, vagy ahogy a kedvem tartotta, csak azért, hogy "menő" legyek, megfeleljek másoknak, az elvárásoknak, amikkel nap mint nap bombáz az emberiség, de még véletlenül sem azért, hogy bevágódjak valakinél, ezzel nyalizzak neki.
Úgy hittem, ez nem világméretű, bitang fontosság, hogy az emberek észrevegyenek. Így is megteszik, előítéletekkel teli benyomásokat keltve magukba. Szokásosan elzárkózva a külvilágtól, a fülembe dugtam a telefonom fülhallgatóját, farmer rövidnadrágomból előhalásztam a készüléket, a lejátszási listám első számánál megnyomtam az indító gombot ( mellékesen, ezt az első fizumból vettem ). Maximum hangerővel bőgettem a dühös rock-ot, fejemben újabb és újabb dal/dalszöveg/riff/szóló részletek ütötték fel a fejüket.
Dúdolgattam, halkan szöveg mormolgattam, hol az aktuális zenéét, hol egy újabb agyszüleményemét.
Találgattam, mi lehetne a legjobb, rímelő szó xy. sor végére, a szám címén is elgondolkoztam. A munka csoportban, a bandám körében sokkal jobban halad, mint egyedül, de van, hogy az utóbbi felé jobban húz a szívem. Egy hideg csepp pottyant az orrom hegyére. Libabőrös lettem az érintésre. Az ég felé emelve arcomat láttam, hamarosan elered az eső, és az emberek sikongatva menekülnek el az utcáról.
A nyílt terepen ilyenkor jön el az én időm. Lehet-e ennél jobb? Borús idő, felfrissült, hideg levegő, magány. Számomra a megtestesült Kánaán, amiről a Biblia is ír. A bőrkabátom sityakját alaposan a fejemre húztam, hogy elrejtőzzek a kíváncsiskodók elől, kezemet a zsebbe mélyesztettem. Nem sok volt már a célig. A fél doboz cigi előre-hátra hintázott a rövidnadrágommal. Nyilván az elkövetkezendő nap reggeléig fog kitartani maximum.
Az alkotáshoz nem kell semmi nálunk, a kreativitáson kívül. A hangszerek is elengedhetetlenek, a cigi, és egyéb élvezetes dolgok mellékesek. Ha ezek nem lennének, és mint annak idején, mind az öten a járda szélén ültünk, a legtöbben zenéltünk ( gitároztunk, mert más felszerelés híján nem lehetett rendesen a húrok közé csapni ), énekelgettünk, úgy kapartunk össze valamennyi aprót, az is tetszene.
Furcsán nézhettünk ki a járókelők szemében. Egy lepattant, csóró, csöves tagú, tetovált csapat, akik pénzt kunyerálnak, ezért zenélnek. Máshogy van, mint ahogy azt mindenki hinné. Azért zenéltünk, mert az életünk függött rajta. Sokkal inkább - mivel a zene az életünk -, a testünk fenntartása volt a cél. A testünké, amikkel a lelkünk fáradhatatlan muzsikáját segítették/segítik mai napig szabadjára engedni a hangszereken keresztül. Ezáltal megváltoztatni kívánjuk a világot. Valami olyasmit adni, aminek nincs pénzbeli értéke.
Aki ismeri, és szereti azt, amit csinálunk, minket is kedvel. Lényegében egyek vagyunk a ritmussal, a dallammal, éjjel-nappal ez jár a fejünkben, megszállottan, megunhatatlanul.

*****

A lepukkant épület sarkán lefordulva az otthon különös, örömmel teli érzése kerített hatalmába, vállammal erősen belöktem - a helyiség talán legjobb állapotban lévő darabját - a nehezen nyíló ajtót. A cigifüstfelhő, az orrfacsaró alkohol szaga örvénylett, és jobbnak találtam, mint a friss levegőt. Kinéztem az ajtó üvegén, amin túl az emberek javában fel-alá szaladgáltak a zuhogó esőben.
Eddig fel sem tűnt a mély nevetgélés, a halk dobolás bentről. Zene hallatán a szívem bukfencezik egyet, közben átalakul, őrületes dobogásba fogva. Elhagyva a barna, itt-ott omladozó, apró kis teret, egy körülbelül öt lépésre lévő ajtófélfán át megnyílt a próbaterem, ahol próbálni szoktunk. Megjegyezném, az ajtófélfához tartozott ajtó is, csak egy korábbi részeges buli eredményeként, most nincs semmi a helyén. Fogadtam Lennel, hogy nem meri levenni az ajtót, ő meg persze részegen nem ismer lehetetlent, félelmet ( amúgy sem ), és gond nélkül leakasztotta, jobban fogalmazva, leszakította onnan az ajtót.
Másnap reggel, józanon, tudtuk, el kell számolnunk Kevinnek, akitől béreljük a helyet. Laza srác, elnézi az ilyeneket, és az őszinteségünk miatt nem érezte, hogy annyira fontos lenne oda az az ajtó. A teljes sztori hallatán jót röhögött, ennyivel elintézve a dolgot.
Nincs sok pénzünk, közös erővel, öt felé osztva a bérleti díjat jut a hely megtartására. Néha Lorrie, a legjobb barátnőm is besegít, ha úgy hozza a szükség.
A hangulatos, nagy próbaterem nagy kegyben részesült. Imádtam mindent, ha arról volt szó, berendeztem mindenfélével, bár bevallom, három év alatt, most sikerült elfogadható állapotba hoznom. Nem jött össze annyi fellépés, hogy az azokért kapott pénzből kicsinosítsam... de megfelel egy ilyen típusú huligáncsapatnak, mint amilyen az enyém. Eddig se kanapé, se asztal, még meleg víz sem volt a fürdőbe, ami az előszoba féleségből nyílt, szorosan az ajtófélfa mellett. Egy-egy poszter virított a falon, Lorrie újságos melójának köszönhetően, ahol kitépkedett egy-két lapot, és észre sem vették. Egyszer hozták vissza panasszal, de akkor azzal húzta ki magát, hogy biztos selejt volt, így a főnöke nem engedte el ( ehhez persze hozzátett a vonzalom, amit egymás iránt éreztek ). Ez teljesen más, mint én, meg Seymour. Az a pasas fiatal, jóképű, irtó kedves, randizgat Lorrie-val, nem pedig rámászik, vagy nyomul.
A kanapén, messze, a sarokban ült a banda minden tagja, ide-oda hamuzva cigijükkel, figyelembe se véve a hamuzót. Nem hibáztatom őket, én sem szoktam. A nagy bőrkanapén tőlem kezdve Matt terpeszkedett, szorosan mellette Len, a sarokban, félig a falnak, félig a kanapé háttámlájának támaszkodott Eddie, nagy kényelmesen. A kanapéval L alakot leíró dohányzóasztal mellett Emmett feküdt a padlón, kezét feltartotta, hogy ütőjével elérje a cint, ritmusosan verje, és közben nevessen a fiúk disznóviccein, vagy relaxáljon. ( Emmett amolyan csodagyerek, és nem csak gitározni tud... a dob a második toplistáján ).
A dohányzóasztalon egy félig telt sörös üveg állt, meg alatta pár üres. Csalódottan felhorkantam. - Remélem, azt nekem hagytátok meg!
Mindenki megrándult, félbehagyták a tevékenységüket, hogy megnézzenek. - Hé!
Sorban üdvözöltem őket, pacsi, öklös, Eddie esetében titkos kézfogással, kit mivel, lefejtettem a bőrkabátomat, a kanapéra löktem, mint mindig, megkaparintva az utolsó korty söröket lehuppantam Emmett mellé, meg a skacok lábához. Egy örömtől kicsattanó pillantás után, felmértem a fekvő fickó enyhe részegségtől csillogó szemeit, bozontos, barna haját, szakadt öltözékét, aztán áttértem a többiekre. - Mi a helyzet?
Előkaptam a cigis dobozomat, a koponyás gyújtómmal lángra kapattam, ráérősen pöfékelni kezdtem, tovább szagosítva az így is büdös levegőt, a falakat átitatva a nikotinnal. Matt, a kemény a csapatban, aki edzőteremben lóg, mert hamisított valami papírt edzői végzettségről, vagy ilyesmi, és ki is használja ezt a végletekig. A többiek nem álompasik, sőt, többük nagyon nem az... vékonyak, nincsenek kigyúrva, ezért szerethetőbbek. Számomra.
- Semmi. Megfordult pár picsa az edzőben, - fintorgott - egyik sem hozzám jött persze.
Beletörődően tüdőzött le egy adag füstöt, tejcsoki íriszeiben úszott az irigység, gondosan belőtt tincseibe túrt, lemondóan.
A nők terén ő a legsebezhetőbb. A tömérdek függőség közül ez az, amitől sosem válna meg, még ha a többit el is kellene hagynia. Eddie félhosszú frizurájával küzdött, és nem a gondosan beállítottsággal. Nem tudta eléggé őrültté tenni, bár szexi borostájához mindegy volt, milyen hajat visel. Len lejjebb csúszott ülő helyzetéből, tarajt testesítve meg szőke hajával, durcásan meredt Matt dobfelszerelésére, amit az régen a nagyanyjától kapott.
- Ma egy csapat öreget kellett szállítanom kibaszott messze innen, valami eldugott városba. Ne tudd meg, milyen büdös volt! Szagoltam volna inkább Emmett egy hetes zokniját, mint azt.
- HÉ!
Sikerült időben kivennem a cigit, hogy ne köpjem ki röhögés közben. Amíg ez a két majom veszekedett, Matt szarkavaróként mondott egy-két elhintett szót, amitől felbolydulva megint egymásnak esett a két majom. Jól szórakozott, összeesküvőként párszor rám pillantott.
Eddie-re tévedt a tekintetem. Szórakozottan játszott a cigarettával, kibontogatta, hogy a dohányt pöckölgesse unalmában. Nem értettem, mi ebben a szórakoztató, de úgy tűnt, ő élvezi, neki meg ez számított. Dühösen nézett fel, nyilván megérezte, hogy lyukat égetően figyelem. Horkant egyet, épphogy felhúzta ajkait a fogáról, majd folytatta.
Talán rossz napja volt, bánom is én. Elég szarul érintett, ha a környezetemben ilyen negatív emberkék voltak. Én magam sem vagyok mindig a toppon, mégsem rombolom mások világát, ahogy ezt most Ed tette. Dühösen fagyott meg arcomon a vigyor, tovább pusztítottam az egyre fogyatkozó szálat. - Kitaláltam ma egy új szövegrészletet - nyögte be Ed váratlanul.
Mindannyiunk tekintete őt keresztezte, dacolva a reflektorfénnyel a cigit bontogatta. - Ez király haver!
- Csúcs! Hallhatjuk?
Körbenézett, majd tovább foglalatoskodott. A többiek most vették észre, mi a szitu, amikor én már jóval előttük kiszúrtam. Aki ismeri Edet, tudja, ilyenkor kedvesen, gyengéden kell vele bánni, mert képes hallgatag, magába fordult, meggyepesedett faszfej lenni. - Mutasd - szóltam kíváncsian, O alakba kifújva a füstöt, amit meg szoktak bámulni, mivel senki nem tudja utánam csinálni.
Pedig egyszerű trükk.
Ed kicsit jobb színben nyúlt szűk, fekete nadrágjának zsebébe, egy megviselt papírfecnit halászva elő. - *Let's talk this over. It's not like we're dead.Was it something I did?Was it something You said? Don't leave me hanging,In a city so dead,Held up so high,On such a breakable thread... Még csak ennyi jött össze.
Összenéztünk valamennyien. - Ez tetszik - mondtam. - Fasza - elnyomtam a cigit a hamuzóban. - Álljunk neki dolgozni. Kitaláltam már egy-két sort.




*Beszéljük ezt át újra, elvégre felnőtt emberek vagyunk. Én csináltam valami rosszat? Te mondtál valami rosszat? Ne hagyj itt kóborolni egy halott városban. Tartsd össze ezt a szakadó félben lévő cérnát.

2013. augusztus 27., kedd

Prológus


Prológus

Csáó srácok! |m|

Mivel ez a rész csak amolyan ízelítőféle, ezért gondoltam, a "Prológus" címszót kapja, mint korábban említettem. Az "epizódban" megismerjük AJ-t, a munkahelyét, a tapló főnökét, és egy cseppet a gondolkodásmódjából.
Jó olvasást!
Rock 'N' Roll skacok! \m/

*****

A tenyerembe támasztottam az állam, a pulton könyökölve. Óriási sóhajok hagyták el a tüdőmet, bambán néztem ki a fejemből, és közben az üzlet üvegajtaján keresztül meredtem a mérgezett egérként rohangáló emberekre. Szokás szerint megint egy új dalon, avagy egy régin, a zenélésen, és az éneklésen járt az eszem. A művészi, alkotó hajlamaimat megpróbálom a munkám közben is kiélni, de ez nem mindig sikerül.

2013. augusztus 26., hétfő

Trailer


Trailer

Csáó! \m/

Csak szólok mindenkinek, hogy felkerült a videó! A "Navigáló" modulnál megtaláljátok! Kíváncsi vagyok a véleményetekre, és hogy jobban elképzeljétek a dolgokat, javasolom, hogy nézzétek meg! Nagyon büszke vagyok rá, és Cassy nélkül, aki az oldal design, és szereplők szerkesztéséért is felelős volt, sosem sikerült volna! Nagyon köszönöm neki! <3
Szóval skacok, csekkoljátok le!

Rock 'N' Roll! |m|

Nyitás


Nyitás

Csáó mindenkinek! \m/

Örömmel jelentem be, hogy a blog hivatalosan is megnyitott! Remélem velem örültök! Ezt a blogot a kedvenc bandám, és a zenéik ihlették. Ez inspirált arra, hogy belefogjak a blogba, ami szerintem mindig nagy felelősség.
Természetesen a Guns N' Roses-ról van szó ( az eredeti felállásról ), és bár sosem mondhatom el nekik, mennyire hálás vagyok, és tisztelem őket, titkon bízom benne, hogy tudják, mekkora befolyása van még ma is a zenéjüknek. Guns örökké!

Ünneplésként holnap felteszem a Prológust, ami egy rövid részként szolgál, de úgy gondoltam, jobb, ha a "Prológus" címet kapja egyelőre. Az első rész érkezéséről értesítelek titeket!
Rock 'N' Roll, skacok! |m|

2013. augusztus 25., vasárnap

FIGYELEM!


Éjfél

Szevasztok rockerek! \m/

Ma éjfélkor nyitás, el ne felejtsétek! Egy kis meglepetéssel jövök, és elárulok pár dolgot a blog megkezdéséről. Szóval, éjfélkor nézzetek be hozzám, hogy megkezdődjön a közös kalandunk!

Rock 'N' Roll, srácok! |m|

2013. augusztus 16., péntek

Infók


Hírek a bloggal kapcsolatban

Csáó idetévedő/érdeklődő! \m/


A blog HAMAROSAN nyit, pontban augusztus 26.-án 00:00-kor. Az alapsztorit jobb oldalt, a "Történet" címszó alatt olvashatod el. A Trailer videó nemsokára elkészül, és fel is teszem.
Jane, ismertebb nevén AJ, bandájának, és karrierjének útját követhetitek figyelemmel, a sok állatságot, amit elkövetnek, a bajokat, konfliktusokat, amikbe keverednek, és a hozzáhasonló csatornapatkányokat is megismerhetitek, akik csatlakoznak hozzájuk.
Addig is, Rock 'N' Roll, skacok!