Szerdai Bejegyzés

GN'R
Avagy a világ legveszedelmesebb bandája !!!

Halihó mindenki!

Régebb óta nem volt Szerdai Bejegyzés, de mostantól, és egész nyáron próbálok minél jobb témákat, a megszokott rendszerességgel hozni. Az utóbbi időben nem úgy jött össze az időm, hogy ezeket megírjam, ugyebár a részekkel is késtem... Nos, olvassátok a véleményemet erről a remek könyvről! Hátha kedvet kaptok!;)

Rock 'N' Roll ! |m|

Mick Wall összeszedett rengeteg infót a Guns fénykorából, mondhatni, a legfontosabb korszakából. Bemutatta, milyenek voltak a fiúk személyiségileg, hogyan viselkedtek a hírnév világában. Minden benne volt. Egyszerűen minden. Riport, interjú Slash-sel, Axl-lel, Duff-fal, írt a sztorikról, amikbe belekeveredett a fiúkkal, avagy a srácok ecseteltek pár vicces, durva, komoly esetet. Megmondom őszintén, ezzel a könyvvel éreztem magam igazán a régmúltban, a sok "vadállat" között, és ez baromira tetszett.

Lássuk csak... Az plusz jó pont, hogy diktafonnal vette fel a beszélgetéseket az író, amiket később lejegyzett. Legtöbbször a készülő lemezek körül forgott a beszélgetés, sőt! Mick szerette őket faggatni mindenféle olyan dologról, ami olvasót, rajongót egyaránt érdekelt anno, és ma. Eddigi tapasztalataim nem mindig pozitív hatásúra sikeredtek a média-, vagy annak "emberei" terén, vele kapcsolatban a riporter meló jobban megtestesül. Könnyedén mozgott a Guns mellett, lazán csevegett velük, mint bizalmas. Bírom a pasast!

Szóval mondhatni ez a 200-300 oldal részletesen elmeséli, milyenek voltak ők, a mi bálványaink, eddig nem hallott, olvasott történetek kerülnek elő velük kapcsolatban, Mick szemszögéből, és az övékből egyaránt.

Olvasás közben nevettem, elgondolkoztam egyes tényeken, vegyes érzésekkel... Egyértelmű, hogy a végeredmény számomra a még nagyobb imádat!

Vegyük példának Slasht: maradt a laza, még úgy is, hogy annyi pénz csücsült a számláján, hogy nacsak! Az egyszerű, gitáros srác, mint ahogy kezdte. Nem szállt el, próbált eljárni szórakozni, több kevesebb sikerrel, jó arc volt a rajongóival - különösen a csajokkal -, ez az egészet visszaadja a betűk, mondatok, lapok tömege. Pacsit Slash!

Axl: egy komoly, érzékeny lelkivilágú srác, aki hirtelen haragú. Az interjú alatt többször megkaptuk ezeket, de tényleg. Ő egy... Slash fogalmazott igazán jól a könyvében! Ő egy sajátos világban él, és épp ezért szimpatikus. Nem azért, mert: "Jaj, szegény megtört srác! Nehéz gyerekkora volt meg minden!", a-a. Tehetséges, a semmiből jött fel, segítség, támogatás nélkül, egy olyan különleges elmével, amire mások rányomják a pecsétjüket: ŐRÜLT!

Duff: az óriás. Mick viccesen érzékeltette, mennyire magas is volt a pasas hozzá, meg úgy alapjában véve mindenkihez képest. Egy jószívű óriás! Ahogy olvastam a korábbi szavait, azt szűrtem le, hogy nagyon jó fej, és habár szeret balhézni bandán kívül, és ha helyre kell tenni valakit, azon belül is - mértékkel -, szeretné kerülni a belső viszályokat főleg Axl körül, ami ugyebár nem jött össze... Kiváló basszusos, remek ember! Örülök, hogy nem hagyta abba a zenélést a feloszlás után, és folytatta, amiben szerintem rohadtul tehetséges, mert nagy értéket vesztett volna a világ, na meg nem láthatnánk a Walking Papers Debrecenben, júniusban! Juhú!

Mindenképpen ajánlom a könyvet annak, aki nem olvasta. Aki pedig igen, leírhatja a tapasztalatait! 

Értékelés:

10/10

©